A bogárgyűjteményi munka egyik legélvezetesebb és legizgalmasabb részfolyamata a bekerült bogarak meghatározása. Ez az esetek kis részében szabad szemmel, többnyire azonban mikroszkóppal történik.
A külső morfológiai különbségek nem mindig nyújtanak biztos alapot két pattanóbogárfaj elkülönítéséhez. Ilyenkor gyakran segítség az ivarszervek vizsgálata. Hímek esetében általában egyszerű a helyzet. A friss, vagy ecetgőzben felpuhított állatokat mikroszkóp alatt óvatosan a hátukra fektetjük. Finom, puha csipesszel és kis görbített tűvel benyúlunk az utolsó haslemez alá, és máris könnyen kiemelhető az ivarszerv szklerotizált része. A nem túl apró állatoknál néha már a potroh finom nyomására előkandikál a hímivarszerv csúcsa. A csúcsi rész arányai, kiszögellései, formája fontos megkülönböztető bélyeg.
A nőstény példányoknál már bonyolultabb dolgunk van. Pattanóbogaraknál, például a szívespattanóknál (Cardiophorinae) a női ivarszerv belsejében található, erősen szklerotizált képletek nyújthatnak támpontot a fajok elkülönítéshez. Az úgynevezett bursa copulatrix tüskéi azonban a potroh teljes leválasztása nélkül nehezen tanulmányozhatók. Ezt az említett vékony és görbített végű tűvel, mikroszkóp alatt viszonylag könnyen megtehetjük. A kibontott potroh hártyaszerű haslemezeit felnyitva elénk tárulnak a bogár belső szervei. Régebbi példányoknál általában nem sok minden látszik a művelet első fázisában. Összeszáradt zsírszövetek, peték és keményebb részek, például a tojócső kerülnek a szemünk elé. Ebből a masszából alapos és óvatos – ne feledjük, milliméternél jóval kisebb szervekről van szó – kutakodás után kinyerhető az a két, tüskékkel díszített képlet, mely a hím ivarszervének rögzítésére szolgál a párosodás során. Ezek alapos tisztítás után már vizsgálhatók.
Hazánkban a szívespattanók egyik genuszának, a Dicronychus-nak négy faja fordul elő. Két fajuk elkülönítése külső bélyegek alapján nem egyszerű. Szürkés színű, finoman szőrözött, nem túl feltűnő, félcentis állatok. A két faj, a Dicronychus cinereus (Herbst, 1784) (szürke szívespattanó) és a Dicronychus equisetioides Lohse, 1976 (ólmos szívespattanó) hímjei viszonylag könnyen határozhatók, hiszen ivarszervük jelentősen különbözik.
Dicronychus cinereus (Herbst, 1784) (szürke szívespattanó)
Dicronychus equisetioides Lohse, 1976 (ólmos szívespattanó)
Mivel a hímivarszervek vizsgálata jóval egyszerűbb a nőstényekénél, így gyűjteményünkben kevés megbízhatóan azonosított nőstény található. Az szürke szívespattanó hímivarszerve csúcsa kétoldalt hátra hajló fogat visel, míg az ólmos szívespattanó hímivarszerve egyszerű. Ez már kisebb nagyításnál is jól látható.
Az ólmos szívespattanó és a szürke szívespattanó hímivarszerve.
A szürke szívespattanó női ivarszervének szklerotizált részein – szinte a teljes felületen – számos tüske látható, és a tüskék mindkét oldalán végigfutnak. Az ólmos szívespattanó ivarszerve csupán harmadannyi foggal díszített.
Az ólmos szívespattanó és a szürke szívespattanó női ivarszerve.
Faunisztikai szempontból fontos tisztába lennünk a két faj előfordulásával. A szürke szívespattanó országszerte gyakori, tavasz végétől nyár közepéig erdőszéleken, bozótos helyeken sokszor találkozhatunk vele. Az ólmos szívespattanó jóval ritkább. Kifejezetten kora tavaszi faj, nem bolygatott gyepeken fordul elő, főként homokos területeken. Mivel az ilyen háborítatlan élőhelyek száma kevés hazánkban, nem sok hazai előfordulási adatáról tudunk.
Az ólmos szívespattanó élőhelye a Kiskunságban.
Kép és szöveg: Németh Tamás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
